Hírek, érdekességek

Az arany története hosszú évszázadokon át egyben a pénz története is volt, és mindez megfordítva is igaz. Az hogy ez a szép sárga fém kapta az általános értékmérő kitüntetett szerepét egyáltalában nem véletlen. Az ismert kémiai tulajdonságainak, szép küllemének, könnyű megmunkálhatóságának és főleg nehéz kitermelésének, előállításának következménye ez.

Fizikai tulajdonságai: 
Az arany kristályrács típusa: szabályos lapközepes.
Olvadáspontja: 1063 oC
Sűrűsége: 19,32 kg/dm3
Kémiai jele: Au (ez a latin Aurum szóból ered).

Kémiai tulajdonságai: Az arany nem oxidálódik, nehezen alakítható át kémiai vegyületté, viszont e vegyületek rendkívül könnyen redukálhatók színarannyá. Egyetlen fém, amely magas hőmérsékleten sem lép reakcióba az oxigénnel és a kénnel. Nem reagál a szénnel, de a tellúr gőzökkel közvetlenül arany - telluridokat képez.

Alkalmazási területei: Azontúl, hogy a legfontosabb valutafém, mint ismeretes, az aranyat különböző területen alkalmazzák: gyógyászat, egészségügy, pl. gyógyszerek készítésére, fogpótlásra, az elektromos ipar pl. termoelemek, villamos érintkezők, híradástechnikai, átvitel-technikai gyártmányok készítésére. Különféle ötvözeteit az ékszeriparban használják.

Az arany előfordulása: Az arany a természetben rendszerint színállapotban található. Kötött állapotban leginkább a tellúrral alkotott ércei ismertek. Ilyenek találhatók az Erdélyi Érc hegység-ben. A termésarany ritkán tiszta, legtöbbször kevés ezüst, réz, platina vagy más fém szennyezi. Az aranytartalmú kőzetek szétmállása folytán kiszabaduló aranypor esetleg rög a folyók homokjába kerül és a nagy sűrűségénél fogva leülepszik. Sok helyen innen mossák ki. A legjelentősebb aranytelek Dél-Afrikában, Oroszországban és Ausztráliában vannak. Hazánkban Recsk környékén volt és létezik kisebb arany-előfordulás. A tengervízben ugyancsak kimutatható. A tengervízben becsült mennyisége tízmilliárd tonna, amelynek kitermelésére ma még nincs gazdaságos műszaki megoldás. Japán kisételetek folynak olyan tengervízi növények, moszatok kifejlesztésére, amelyek fejlődésük folyamán az aranyat magukban felhalmozzák. Ezeket elégetve, hamujukból ipari módszerekkel már kinyerhető az arany. Ez a kísérlet kevésbé lett eredményes, de a kutatások továbbra is folynak. A bányaarany kitermelése már akkor kifizetődik, ha a kőzet tonnánként 5 g aranyat tartalmaz. Gyakoriak az olyan esetek is, amikor ez az érték jelentősen kisebb és mégis folytatják az arany kitermelést.

Aranymosás: Az arany kinyerésének ősidők óta alkalmazott módja az aranymosás. A valódi aranyászok a folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb anyagrészecskék, így az arany is fennakadnak. Az aranyszemcséket tartalmazó filcet időnként kimossák, az így nyert szűrleményt higannyal keverik össze és így a higany amalgámot képez az arannyal, a higanyt az amalgámból hevítéssel elgőzöltetik, vagy szarvasbőrön átnyomva eltávolítják, kipréselik. Az így kinyert aranyat tovább lehet finomítani. Az arany előállítása lehetséges ásványokból, ércekből un. kohósítással, vagy cianidos technológiával, illetve, ehhez hasonló nedves eljárással.